Sétálóutca

Leírás hamarosan......

*Hát iszonyat izgi a vásárlás egy 16 éves kislánnyal és két barátnőjével, de hát mit tehetnék, erre vagyok kárhoztatva, hogy örök életemben kísérgessem a lányt és őrizzem nyugalmát. Még az a szerencsém, hogy jóban vagyok vele és ő azért annyira nem keseríti meg az életem... csak néha.
Viszont a jó időnek és a sétának örültem, még akkor is, ha csak zsebre tett kézzel, csendben követem a 3 lányt. Mellettem a coon-om lépked és ő is felügyeli a terepet.
Gondolataimból a lányok felvisítása húz vissza a valóságba. Megláttak valami trendi ruhaszalont. Gondoltam csak nem olyan nagy gond, ha én oda nem megyek be. Ellesznek egy ideig ott benn, én meg majd őrzöm a bejáratot. Ha valami van, úgy is szólnak, én meg itt leszek. Nyugisan odaballagtam az egyik magányos padhoz, felléptem rá és leültem a támlájára. Arilon, a kék kisállat pedig felugrott a padra és ott csücsült le.
Szééép, szép az élet....
Ma egy farmer, egy fekete sportcipő és egy szürke cipzáros, kapucnis pulcsi van rajtam, alatta egy fekete-fehér póló. Egy szóval ma is őrülten helyes vagyok!!!*

*Békésen üldögéltem már jó 15 perce a padon, ami egyébként most óráknak tűnt, gondolataimba merülve csak bambultam az ajtóra. Néha megigazgattam a csuklószorítóm, bár Arilon miatt úgy is mindenki gondolhatta rólam, hogy klón vagyok.
Ahogy lestem befelé az üzletbe, egyszer csak jobb oldalról valami villanás zavarta meg gondolataimat. Kizárt, hogy villámlás lett volna, hisz hét ágra süt a nap, még ha nincs olyan elképesztően meleg. Rögtön oldalra fordítottam a fejem és egy kis keresgélés után meg is pillantottam a kis szőkeséget egy hatalmas fényképezőgéppel a kezében. Mivel egyedül volt, egyértelmű volt, hogy engem fényképezett és nem valami ismerősét.
Nem szerettem ezt. Nem szerettem a sunyi fényképezést. Bár az olvasás nem a klónok műfaja, azért néha a kezembe került egy-egy újság és amit el tudtam belőle olvasni, az valahogy sosem tetszett... sok témát feszegettek a klónokkal kapcsolatban. Nem akartam én egyik magazin főcímlapján sem pózolni... de még benne sem...
Fogtam hát magam és felpattantam a padról. Arilon persze rögtön utánam. Odasiettem a nem oly messze lévő lányhoz. Ha el akart volna szökni, utánamentem volna és megfogtam volna a kezét, hogy megállítsam, de reménykedtem, hogy nem siet el.*
-Szia! Nem tudom mi célból fotóztál le, de kérlek töröld le. *kértem normális hangon, kedvesen, boci szemekkel meredve a csajszira.*
-Amúgy biztos tökéletes kép egy ilyen szép és tökéletes fotóstól, de azért töröld le, ha lehet. *nem maradhatott el a félmosollyal körített bók. Végül is nem hagyhatok minden szó nélkül elmenni egy ilyen szép szőke lányt... akkor sem, ha "csak" egy klón vagyok...*

*Hát nem mondhatnám, hogy örültem a lány válaszának. Sőt. Eléggé megalázó volt. De persze én csak egy klón vagyok, végül is nem vagyok emberszámba vehető, akár el is kezdhetne ütlegelni, nem tehetnék semmit. Ennél mondjuk azért jobb fokozat a fényképezés, de baromira nem örültem neki.
Fene akart az újságokban szerepelni, főleg így klónként. Nekem ugyan jó életem volt, de azért volt sejtésem a többi klón sorsáról és a bázison is láttam már érdekes dolgokat, nem akarok se a pozitív, se a negatív témájú cikk arca lenni. Se reklámarc, se semmi... de hát mindegy...*
-Jól van. Végül is csak egy klón vagyok. Felejtsd el, hogy megszólítottalak.
*Elhúztam a szám, már indultam volna vissza a bolthoz, ahol percekkel ezelőtt még békésen várakoztam, de a lány még mellettem guggolt és Arilont simogatta. Nem akartam elhívni a coonomat, legalább neki jusson a jóból. Persze a hangulatom átragad rá is, és így ő sem nézett túl mosolygósan a lányra, de a simogatást élvezte… éreztem rajta.
Furcsa egy lány volt egyébként. Állandóan kerülte a tekintetem és takarta az arcát. Semmi értelme nem volt, hiszen egy klónnal beszél, ő a felsőbbrendű, nem kéne takargatnia magát.
Bókkal próbálkoztam oldani a hangulatot, de nem volt vevő rá a lány. Régen találkoztam már ilyen nőnemű egyeddel, aki ennyire távolságtartó és… nem is tudom rá a jó szót.
Ami viszont eléggé fancsali képet varázsolt az arcomra, az a kérdése volt. Még van képe ezek után elvárni tőlem, hogy válaszoljak? Mi a fene köze van hozzá? Jó, oké, hogy csak egy tárgynak teremtettek, de azért az eredetiknek nem kellene még mélyebbre süllyedniük. Végül is nem kellene válaszolnom, csak a saját gazdámnak vagyok köteles pitizni, de én nem fogok az eredetik szintjére süllyedni (tisztelet a kivételnek).*
-Az. *válaszoltam elhúzott szájjal, nem túl boldogan. Remélem neki jobb kedve lesz ettől. Lassan már indultam volna, de Arilon még mindig élvezkedett. Irigyeltem néha, sokszor ezerszer jobb dolga volt, mint nekem. Na de mindegy, ez már másik történet. Felállt a lány, de még mindig takargatni próbálta az arcát. Ez nem igaz! Mit gondol, valami bérgyilkos vagyok? Esküszöm azonnal elfelejtem az arcát, ahogy hátat fordítottam neki.*
-Jól van. Felőlem… *válaszoltam neki, közben zsebre dugtam a kezeim. Nem volt túl jó hangulatom és ez élesen ütközött meg a gondolataimban és a viselkedésemben, de rájöttem, hogy jobban járnék, ha nem lennék ilyen barátságtalan. Talán ő is feloldódna… talán. Bár nem láttam rajta, hogy nagyon érdekelném, csak a kép érdekelte…*
-Egyébként Arilonnal hívják… *böktem fejemmel a kék állat felé, kezdeményezve valami beszélgetés félét. Majd ő eldönti lelép-e ezután, vagy beszélünk még pár sort. Közben hátrapillantottam, hogy kijöttek-e már a csajszik a boltból, de még valószínűleg nagyban ruhát próbálnak…*

- Nem 'csak' egy klón vagy.. ők is ugyan úgy élő, lélegző lények *motyogtam csak úgy a miheztartás végett. Nekem is volt egy klón testőröm, és sosem tekintettem rá másként, mint bátyóként. Ő volt a védelmezőm, a barátom és egy szinten még néha az apám is. Sosem tudtam volna őket egy alsóbbrendű fajként elismerni. Számomra inkább különlegesek voltak, hisz ők mégis csak valakinek a másik felei.
A srácról sütött a megbántottság, és én picit elszégyelltem magam. De nem tudok változtatni magamon, eleve bizalmatlan vagyok mindenkivel. Vele, valamiért azonban úgy éreztem, elengedhetem magam. Felé pillantottam, és egy apró mosollyal ajándékoztam meg, majd a fejemet ismét elkapva, tovább simogattam a is lényt. Látszott, hogy élvezi, így én belül boldogan mosolyogva simogattam továbbra is.*
- Az enyémet Chamirrának, bár ő most otthon van *mondtam halkan, és miközben ismét felálltam óvatosan felé pillantottam. Zsebre dugott kézzel állt, kedvetlen pillantásokat lövellve felém. Biztos rögtön az jött le neki, hogy mennyire bunkó vagyok. A nevelő anyám erre általában azt szokta mondani, hogy szociálisan szubkultúrált vagyok. Így akarta néha finoman közölni velem a tényeket. Sosem bántott meg vele, szerettem, amikor ilyen bonyolult fogalmakat használt, hogy ne bántson meg senkit vele. A legtöbb ilyen kifejezést néha még használom is.*
- Egyébként a nevem Falon... *jegyeztem meg mellékesen. Valamiért nem volt kedvem elmozdulni onnan, valami különös erő maradásra bírt. Talán a jóképű arc, vagy a megbántottsága tartott vissza, nem tudom. Csak azt tudtam, hogy még maradni akartam. És, ha már ő elkezdte a beszélgetést, akkor gondoltam, csatlakozom hozzá.*

*Nem szóltam semmit, nem volt mit mondanom a lánynak. Bár amit mondott, hogy mit gondol a klónokról, az valahol megérintett, de mit mondhattam volna rá? Csak zsebere tett álltam és figyeltem őt. Kicsit talán túlreagáltam a dolgot, még akkor is, ha csak gondolatban nyilvánult ez meg. Végül is csak egy kislány, nem kellene rá kiakadnom.
Megosztotta velem, hogy van egy állata. Arra sem reagáltam semmit. Oké. Sok ember tart otthon a vadonból befogott állatot, vagy sokan tulajdonítják el maguknak a klónoktól. Azonban egynek sem lesz olyan kapcsolata az állattal, mint amilyen nekünk van, klónoknak.*
-Én 17 vagyok. *mutatkoztam be én is, ha már ő is elmondta a nevét.*
-Szép név. *most következett a kínos "namostmondjak?delekénelépnemmár" rész. Iroriék még mindig benn voltak a boltban, nem hozhattam ezt kifogásként, hogy lelépjek, így hát maradtam még.*
-Csak klónokat fotózol vagy mindenkit? *kérdeztem végül egy kis szünet után. Lestem a lányt, még egy apró mosolyt is képes volt az arcára erőltetni. Én is félmosolyra húztam a szám, csak hogy egálban legyünk.*
-Csak arra vigyázz, nehogy egyszer egy olyan embert fényképezz le, aki agresszív és nem szeretné, hogy megtartsd a fotót. Velem még jól jártál... *tanácsoltam neki, nem lehet egyszerű munka ez sem, vigyázni kell, hogy kit fotóz le...*