25 - kész

♦ Rickardo Portman ♦



♦ ♦ 24 ♦ ♦ ♦ Klónbázis, 1989. július 6 ♦ ♦ ♦ férfi ♦ ♦ ♦ Klón ♦ ♦ ♦ Háziak ♦ ♦



♦ ♦JELLEM♦ ♦
Tulajdonképpen nem is hasonlít sokban az eredetijére. Mint klón, engedelmes jelenség, de tud örülni az élet apró örömeinek, és a házban ellátott tevékenységek között is jól tudta érezni magát. Nem igen szereti a társaságot, inkább egyedül szeret lenni, és a gazdája akihez került beleverte az engedelmességet, így már-már a félősség határait súrolja, viszont ha valamit elkezd csinálni, képes belefeledkezni és határozottan, magabiztosan megcsinálni. Legyen az házimunka, vagy papírmunka, nem okoz neki gondot. Ritkán került kapcsolatba a többi emberrel, de érdeklődő és nyílt tekintete szinte mindenkire ragyogott.

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
Inkább arányos a teste, mintsem izmos vagy szikár lenne. Teljesen átlagos a 178 cm-ével még csak nem is kimagasló egyéniség, a tömegből, és nem sokat érne az a 70 kiló sem, ami benne van. Kicsit széles a mellkasa, és vállban erős, csípője viszont keskeny, lassan a törékenység látszatát kelti. Félhosszú haja, világosbarnás árnyalatú, és általában kiengedve hordja, de előfordul az is hogy összefogja. Az utóbbi időben ugyanis kénytelen összefogva hordani. Szereti a laza viseletet, farmer, póló edzőcipő.

♦ ♦SZOKÁSOK/HOBBIK♦ ♦
Szeret olvasni egy kanapén elnyúlva, vagy a szőnyegen heverve, szereti a filmeket és szeret főzni is.


♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦
Mitől fél: Hogy megtudják hogy az eredetije meghalt, és megölik, fél hogy nem tartozhat senkihez, nem akar magányos lenni

Amiben kiemelkedő: pénzügyi helyzetek átlátása és ezek papírmunkája, rajzolás

Amiben rossz: A kertészkedés, színlelés

♦ ♦MÚLT♦ ♦
„Klón vagyok, én nem születtem, én lettem. Sosem volt gyerekkorom, vagy közös életem más velem egykorú emberrel, én rendelésre készültem el, az eredetim egy Felix nevű 24 éves üzletember volt. Valamiért kellettem másnak az ő eladott dns-e alapján, így egészen egyszerűen megrendelt és meg is kapott. Tudod, ez ezen a bolygón nem olyan nagy dolog, mármint az hogy ennyire szabadosan kezelnek mindent, mintha mindenki eladó lenne, mert voltaképpen az is. A klónok, mind tudják azt, hogy mire kellenek, hogy mi lesz a feladatuk, és azt is hogy mi lesz akkor ha már nem szükségesek. Én is tudtam hogy mi vár rám, és amikor Nihlien hazavitt még örültem is, talán annak hogy életet kaptam, talán annak hogy nem egy kémcsőben porosodom, nem tudom de boldognak éreztem magam. Aztán megtanította hogy mi lesz a dolgom, és miben kell hogy segítsek neki és ezt is érdekesnek találtam. Nihlien kicsit hirtelenharagú indulatos fiatal férfi volt, nem mindig értettem hogy pontosan mit akar, és persze volt olyan is hogy kezet emelt rám, mert hibáztam, de hát… megtehette. Ha ellenkezek akkor azzal a halálos ítéletem írom alá, amire nem is kellett sokat várni amúgy. Két talán három év telt el, hogy lassan a 24 évébe lépett, mikor elutazott egy hosszabb üzleti útra, majdnem egy hétig távol volt, és mikor hazajött tombolt. Valami nem sikerült neki, így úgy gondolta alkoholba fojtja a bánatát, de ezek után még autóba ült, és elindult hazulról, és balesetet szenvedett, amiben meg is halt. Amikor kijöttek a klónbázis emberei hogy elvigyenek, halálra rémültem, és arra gondoltam, hogy nem akarok meghalni, nem igazságos hogy nekem is vele kell halnom, és amikor deaktiválták a chipem, hogy elvisznek meghalni, sikerült meglógnom előlük, de ára volt. Menekülés közben bár sikerült őket távútra vezetni és eltűnni, egyszer akkor is rám lőttek, és a bal felkarom találták el. Megnehezítette a dolgokat, de sikerült elrejtőznöm, és első utam a város széle felé vezetett, ahol hallottam már olyanokról, akik illegálisan művelnek ezt-azt hogy segítsenek elvegyülni a klónoknak. A bal csuklómon lévő sorszámot, szépen körbe is tetováltattam, hogy ne látszódjon, persze nem volt egy kellemes élmény. Majd meghaltam, ahogy az érzékeny bőrt érintette a tű, ráadásul máshonnan is véreztem… Aztán cél nélkül indultam el, és fél éjszakás bolyongás után végül annyira elfáradtam, hogy egy ház oldalának dőlve elpilledve hunytam le a szemem, csak egy picit, csak öt percet hadd…. „

♦ ♦EGYÉB♦ ♦
Nem szeretne egyedül maradni, ő csak tartozni akar valakihez, de mivel már nem kellő, így rejtőzésre van kárhoztatva.

♦ ♦ Play by - Sebastian Large ♦ ♦